Ma az volt a terv, hogy burritot készítünk a meglévő csirkemellkészlet felhasználásával, így ki is raktuk a tálcát a teraszra, hogy a kellemes napsütésben kiengedjen.  Eszerint vacsoraidőben el tudtuk volna kezdeni a főzést.

Azzal azonban nem számoltunk, hogy lakótársunk, amikor valaki látogató érkezett hozzá, ő az aktuálisan felhalmozódott szemeteszsákokat ideiglenesen a teraszra pakolta ki. Ez elég is volt ahhoz, hogy a sirályok odaszokjanak…

Amikor este kimentünk megnézni a húst, láttuk, hogy a tálca szét van szaggatva, a csirkemell pedig cafatokban lóg ki belőle. Nem volt mit tenni, inkább kinn hagytuk estére a teraszon a maradékot.

Reggel, amikor Dorina ki ment, hogy kidobja a csirkemellet, konkrétan nem volt már mit kidobni, hiszen ami volt hús az mind eltűnt.