Elteltek azok a napok, amit az ideiglenes szálláson kellett töltenünk, révén nem volt még albérletünk. Ekkor fedeztem fel, hogy a kis sikátorból nyílik egy étterem, méghozzá nem is akármilyen, ahogy akkor megítéltem kívülről. A bejárat mellett egy emlékplakett, amin ez szerepelt: Itt támadták meg a híres festőt Caravaggio-t. Érdekes.

Az Erasmus Point-ban időközben leszerveztek nekünk egy találkozót azzal az emberrel, akinek a lakását Saci már korábban ajánlotta nekünk. A hely egy jó 15-20 perces sétára volt tőlünk, egészen pontosan Nápoly néhány kapuja közül az egyik a Porta San Gennaro közelében. 

Maga az épület kívülről elég romosnak tűnt, de a belváros ezen része gyakorlatilag mindenhol ilyen, a lényeg az, hogy maga a lakás milyen.

Az itteni épületekről érdemes tudni, hogy a lakásokat úgy kell elképzelni, mintha véletlenszerűen lennének egymásra pakolva, vagy mint a tetris játékban. Itt még van egy kis hely, rendben, akkor oda még elfér egy szoba… valahogy így. Ennek köszönhetően most sem tudom megmondani, hogy végül is a lakás hányadik emeleten van. A lépcsőn megyünk fel is, le is, kanyarodunk is, amíg elérünk az ajtóig. A lakás egyébként kellemesen tágas és fényes, sok ablaka van, ami itt tényleg fontos. 2 db hálószobával pont jó nekünk, gondoltuk majd úgy is kerítünk valakit magunk mellé. Hatalmas plusz pont, hogy a lakáshoz van tetőterasz. Illetve éppen a furcsa kialakítás miatt, ez a terasz valamelyik szomszédunk tetője, és a mi tetőnk is valakinek a terasza, de a lényeg, hogy valami óriási.

A kilátás pedig magáért beszél, igen, az ott a Vezúv.

A bérleti díj is rendben volt, főleg, ha találunk valakit magunk mellé, akkor a bérleti díj + internet + rezsi (az áram nélkül) fejenként 200 €/hó. Ami egyébként hihetetlenül jó ár, szóval nem is volt kérdés, kivesszük a lakást.

Érdekes infó, hogy errefelé, ha valami hiányzik a lakásból, valami olyan, ami a kulturált élethez kell, vagy valami saját hibánkon kívül tönkremegy, a tulajdonos gondoskodik a javíttatásról, pótlásról.

Az Erasmus Pointban a lakást Granito-nak nevezték, ezért lett ez a Blog neve is, mert ez a hely nagyban meghatározza az egész itteni életünket.

Az egyetlen probléma az volt, hogy néhány napon belül ki kellet volna fizetni, a kauciót, viszont a Learning Agreement probléma miatt még nem kaptuk meg az ösztöndíjunkat, így az első pár napunk egy kicsit stresszesnek volt mondható.