Campus Mundival Nápolyban

4 hónap külföldön

Valami elkezdődött

2016. november 20. 00:19 - KertmegIstvan

20160924_130612.jpg

Az ideiglenes szállásunk a Corso Umbertohoz közeli utcából nyílt. A csomagokkal nehéz volt manőverezni, mivel a szűk sikátorban dombon felfelé egy hosszú kanyargós lépcsősoron kellett feljutni. A bejelentkezési idő még odébb volt, direkt egy lazább időkeretet hagytunk a váratlan események miatt, viszont most ott voltunk egymagunkban. Próbáltuk elérni a tulajt telefonon, de nem sok sikerrel jártunk. Telt múlt az idő, már elmúlt a találkozó időpontja is.

Egy szomszédos autószerelő műhelyben kértem segítséget, az idős bácsi készségesen magyarázott olaszul, majd egy arra járó fiatal motorost kért meg, hogy segítsen. A Booking-os képeken látható ajtónál azonban ő sem járt sikerrel. Tettünk egy-két kört, de végül egy közeli hotel recepcióján kötöttem ki. A hölgy többször is felhívta a szállás tulaját, és végül célt értünk. Dorina a csomagokat őrizte és nem egyszer megfordult a fejében, hogy minket átvertek, de szerencsére nem így volt. A probléma az volt, hogy nem a képeken látható ajtó volt a szállás bejárata, hanem egy olyan, ami oldalról nyílik, és a képeken egyáltalán nem is látszik…

78993590.jpg

Sebaj, lényeg, hogy minden rendben. Lepakoltunk, átöltöztünk és már útnak is indultunk a városba. Meg volt beszélve, hogy Sacival találkozunk, de a kis mutatványunk miatt késésben voltunk. Sacit egyébként már évek óta ismerjük, ő is orvostanhallgató Szegeden, sőt lakótársunk itt Nápolyban.

Az Erasmus iroda előtt találkoztunk vele, hogy ott bejelentkezzünk, hogy segítsenek albérletet találni. Saci 2 nappal előttünk érkezett, így megnézett már néhány opciót, és volt is egy tetszetős lakás, ami ideálisnak tűnt számunkra. Először azonban enni kell. Egy közeli utcában gondoltuk eszünk egy pizzát, hamár itt vagyunk a pizza szülőhazájában. Arra nem gondoltunk, hogy itt a pizza egy elég tág fogalom, és mindenféle formában megtalálható. Lehet hagyományos, töltött, rakott, kicsi, nagy, és pizzalángos is. A mi esetünkben az utóbbit tették elénk. Ez persze a mi tudatlanságunk miatt volt így, most már tudjuk nagyjából, hogy mi is az, amit rendelünk.

Dorina kapta meg először a pizzáját, ami a forró gőz miatt több cm magas volt. Ő egyből nekiesett, de az egyik pincérnő odarohant és ezt mondta:

Madam, madam. No,no.

A pincérnő szétvágta a pizzát, és mosolyogva adta vissza Dorinának. Ő egyből azt gondolta, hogy na, megjöttek az éhenkórász magyarok, akik egyből nekiesnek a kajának…

Igaz, ami igaz, nem tartott sokáig, amíg befaltuk a pizza frittákat. Eszünkbe sem jutott, hogy első nápolyi ebédünket megörökítsük.

A délután további része városnézéssel telt, amíg újra meg nem éheztünk. Az Erasmus irodában kaptunk egy listát olyan éttermekről, ahol kedvezményeket kaphatunk, így az egyik közelibe mentünk el este. Nápolyban nagy hagyománya van a tengeri ételeknek, így aki szereti, vagy ki szeretné próbálni azoknak csak ajánlani tudom. Én korábban próbálgattam már őket, de addig még nem sikerült megszeretnem ezeket.

20160922_200945.jpg

 Aznap az egyik fogás, amit rendeltem lényegében egy mindenféle tengeri herkentyűvel megszórt bruschetta azaz pirítós volt. Az egyetlen hibája az ehetetlenül keményre pirított kenyér volt. Azóta egyébként kiderült, hogy az az étterem valami borzasztó, de ez egy későbbi történet…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://granito.blog.hu/api/trackback/id/tr3611975606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása