Természetesen az úti cél távolsága nagyban behatárolja, hogy milyen módon tudunk eljutni a vágyott helyszínre. Olaszország esetében szerencsére a repülőn kívül esélyes volt még a busz és a vonat is, bár Nápoly már eléggé délen van. A csomag ugyancsak problémás, mivel itt hónapokkal előre kell gondolkodni, és a fürdőruhától a télikabátig nem lehet mindent elpakolni. A déli fekvés és az enyhe tél ugyan segített a válogatásban, de az időjárásjelentés sohasem jelent garanciát.

Mind a vonat, mind pedig a busz sok órányi zötykölődéssel járt volna, Dorina pedig nagyon rosszul tűri ezt, így nem szívesen választottuk volna.

Ekkor fedeztük fel, hogy a rózsaszín-lila légitársaságnak van közvetlen járata Budapest és Nápoly között, és ha a jövőbeli utazások fényében kiváltjuk a kedvezményes kártyát, akkor a „PLUS” repülőjegyhez jár 32 kg-os feladható és nagyméretű kézipoggyász is. Ez azért volt jó lehetőség, mert a sima jegy az extra csomaggal jóval drágább lett volna.

Az út egyébként kellemes volt, kevesebb, mint 90 perc alatt már meg is érkeztünk Nápolyba.

A reptér maga nem nagy, hamar kiértünk a terminálból. A városba innen a talán legegyszerűbben az Alibus segítségével tudunk bejutni. A jegy kb.: 4 €, a buszon és a megállókban is árusítják. Az első megálló a Piazza Garibaldi, a vasútállomás, ahonnan tovább utazhatunk pl.: Pompeii, Herculaneum vagy Sorrento felé a Circumvesuviana útvonalain. A vasútállomás mellett van a buszpályaudvar is, és egy metrómegálló is, szóval igazi csomópont. A busz végállomása pedig a Porta di Massa, amely mellől a Nápoly környéki szigetekre pl.: Caprira és Ischiára juthatunk el egyszerűen.

Mi a vasútállomáson szálltunk le, majd metró segítségével jutottunk el az ideiglenes szállásunkhoz legközelebb lévő megállóig.