Campus Mundival Nápolyban

4 hónap külföldön

Születésnap Firenzében I.

2016. december 19. 21:45 - KertmegIstvan

italo_treno_app.jpg

Egy rövid otthon töltött vizsgázós időszak után visszajöttünk Nápolyba. Mivel most volt a születésnapom, előre elterveztük, hogy elutazunk egy távolabbi városba. Az úti cél ezúttal Firenze volt.

A városban már jártam egyszer egy középiskolás út alkalmával, de most csak mi ketten voltunk Dorinával, rajtunk állt, mit nézünk meg. Természetesen jól felkészültem a témában, hogy mi az, ami szerintünk érdekes látnivaló, mi az, ami kihagyhatatlan és így tovább. Inkább legyen sok ötlet még kevés időre is, és szelektálni kelljen, mint ha csak céltalanul lézengünk össze vissza.

Úgy döntöttünk, hogy nem egészen két napba sűrítjük a programot, péntek reggeltől szombat estig. A kora hajnali órákban keltünk, hogy elérjük a vonatot. Odafelé az Italo társaságot választottuk, aminek gyönyörű, modern bordó vonataival élmény az utazás. Általában az árak azért drágábbak, mint a Trenitaliánál, de ki lehet fogni nagyon jó akciókat.

300 km/h-val utazni vonattal érdekes élmény, de praktikus is, hiszen Firenze több, mint 400 km-re van Nápolytól. Ezzel a megoldással, kevesebb, mint 3 óra volt az út. Mindehhez hatalmas, kényelmes székek, tágas elrendezés és egy kis ajándék innivaló és ropogtatnivaló is járt.

Firenzébe valamivel délelőtt 9 óra után értünk be, és elindultunk a szállásunk felé. A városban az a jó, hogy nem túl nagy, a történelmi városközpont különösen jól bejárható gyalogszerrel is. Útközben több látványosság mellett is elhaladtunk, és konkrétan a Dóm téren kellett átvágnunk.

2016_0115_141905_002.jpg

Dorina remekül választott szállást, nemcsak az elhelyezkedés, de maga a lak is elég jól nézett ki. Az ablak pedig a Dóm kupolájára nézett, kell ennél több?

Egy gyors lepakolás után gondoltuk teszünk egy kört, mielőtt ennénk valamit. Ez annyira jól sikerült, hogy megnéztük a Palazzo Vecchiot, az Uffizit kívülről, az Arno partján végig sétálva átkeltünk a Ponte Vecchio-n, szóval gyakorlatilag a látnivalók felét megnéztük egy óra alatt.

Gyorsan arra a következtetésre jutottunk, hogy Firenze egy nagyon jó hely, olyan, mint Szeged. Van dóm is, folyó is, és barátságos a légköre.

Ebédre a Piazza di San Firenzére néző kis étterembe ültünk be, kerestük a helyi ételeket.

Délután kényelmesen átsétáltunk az alig párszáz méterre lévő Uffizi képtárhoz, ahová előre lefoglaltuk a jegyeket, félve az irtózatos tömegtől, ami majd ott tolong kígyózó sorokban, de kellemesen csalódtunk, alig voltak emberek a környéken. A jegyet átvéve, hipp-hopp benn is voltunk a világ egyik leghíresebb múzeumában.

Arra érdemes figyelni, hogy itt is átvilágítják a holminkat, így érdemes eleve úgy pakolni, hogy ezzel ne húzzuk az időt. Ezen felül fontos, hogy a táskákat le lehet tenni a megőrzőbe, de kabátokat nem vesznek át, azokat magunkkal kell cipelni végig a múzeumban.

dsc_0012.jpg

Dorina teljesen fel volt pörögve, ő amúgy is jobban szereti a festményeket, mint a szobrokat, itt pedig van bőven, mégpedig olyan híres festők alkotásai, mint Botticelli, Leonardo vagy Tiziano, hogy csak pár nevet említsek. Annak aki szereti a művészeteket, annak tényleg hatalmas élményt nyújt a képtár. Ideiglenes kiállításként pedig olyan impresszionista festők néhány képe volt kiállítva, mint Renoir, Toulouse-Lautrec vagy Cézanne. Atyaég!

Igyekeztünk mindent megnézni, így majd 4 órát voltunk benn. Egy idő után, mint minden múzumban, ha az ember nem iszik nem eszik, belefáradunk a sok nézésbe. Ezt tetézte, hogy nagyon sok kép ugyanúgy nézett ki, rendben, hasonló kor, hasonló téma, de akkor is. Dorina felfedezte, hogy nem sok figyelmet fordítottak a gyermekek megformálására, ami azért furcsa, mivel a képen felén rajta volt a gyermek Jézus…

A múzumból egyébként szép kilátás nyílik a folyóra és a régi hídra, illetve a város egy része a háztetők szintjében is megcsodálható.

dsc_0014.jpg

A sok látnivaló teljesen lefárasztott minket, visszamentünk a szállásra és ki is dőltünk pár órára.

Estefelé, már kezdtünk éhesek lenni, kinéztünk néhány éttermet, ahol megtudnánk ünnepelni a születésnapomat. Kipróbáltuk a ribollita nevű helyi specialitást, ami elvileg egy leves, bár a mi esetünkben inkább egy zöldségfőzelék lett. Nagyon finom volt, és mivel Nápolyban szerencsés esetben egy minestrone-t vagy talán egy paradicsomos bablevest találunk csak, ezért nagyon jól esett.

Firenze híres a marhahúsról, szóval nem sokat vacilláltam a második fogáson, egy közepesen átsütött steak-et választottam rozmaringos fűszerezéssel. Nem túlzás ha azt mondom, hogy ebben a kategóriában ez volt életem eddigi legjobbja. Mindenképpen javaslom bárkinek, aki arra jár.

Szólj hozzá!
Címkék: Firenze

A bejegyzés trackback címe:

https://granito.blog.hu/api/trackback/id/tr4212058907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása