A limoncello egy citromlikőr, ami főleg Dél-Olaszországban elég közkedvelt. Több változata is létezik, az eredeti 30% körüli alkohol tartalommal rendelkezik, a krémes verziók valamivel gyengébbek. A helyiek általában étkezések után fogyasztják, hogy segítse az emésztést. A limoncelloban az az érdekes, hogy rendkívüli módon itatja magát, hiszen kellemes gyümölcsös íze van, így viszonylag nagyobb mennyiséget is el lehet belőle fogyasztani úgy, hogy eleinte nem érződik a hatása.

A limoncello túra az egyik helyi, Erasmusos diákoknak programokat ajánló/szervező egyesület ötlete, lényege, hogy minden résztvevő kap egy üveg citromlikőrt és a város nevezetességei mentén haladva felfedezzük a várost. Ez elég jól hangzik, ugye? Igen ám, de a túrához nem kaptak engedélyt a szervezők. Olyan pletykák voltak, hogy a helyiek attól tartanak, hogy a kicsit beitalozott külföldiek majd megzavarják az esti nyugalmukat. Aki járt már Nápolyban este, az tudja, hogy itt egyszerűen nincs mit megzavarni, mert itt sosincs csend.

Mi azért készültünk az eseményre és előre vettünk magunknak egy üveggel a legközelebbi manufaktúrában, hogy egy kicsit ismerkedjünk az ízvilágával.

A szervezők azt találták ki, hogy megoldásképpen titokban szervezkednek. Ez lett a titkos limoncello túra. Az esemény kezdőhelyét is időpontját csak kb.: 1-2 órával előbb tudatták velünk. Ahogy arra számítani lehetett elég hamar nagy tömeg gyűlt össze, és némi káosz és tolongás után mindenki megkapta a maga palackját, és kezdetét vehette a túra.

Mivel a belváros felé nem mehettünk, maradt a lungomare, azaz a tengerparti sétány. Egy szeptemberi estén ez a rész tömve van emberekkel, és ez akkor sem volt másképp. Ehhez ha hozzáadjuk a mi 100-120 fős csapatunkat akkor el lehet képzelni, hogy mi volt ott. A háton hordozott hangszóróból üvöltő spanyol dallamok pedig érdekes módon nem hogy megbotránkoztatták volna a helyieket, hanem éppen ellenkezőleg. Az arra sétáló 50-es elegánsan kiöltözött párok simán elkezdtek táncolni a ritmusra, becsatlakoztak a menetbe, énekeltek stb. Le voltunk döbbenve.

A túrán több megálló volt igaz, viszont a nevezetességekről tartott ismertető elmaradt, de ez akkor senkit nem zavart. Az utolsó állomásra pedig csak a csapat töredéke jutott el, mivel sokan alábecsülték a limoncello képességeit. Az este tragédiája, hogy Dorina valahogy odaüthette a telefonját a környező tereptárgyaknak, mert a kijelzője megsérült. Így a telefon használhatatlan lett, amivel elvesztettünk 8 megapixelt, vagyis a fényképezőgépünket is. Az én telefonom egy kicsit szerényebb ilyen téren, de azért elviselhető.

A limoncello túra érdekes élmény volt, és ha valaki a jövőben arra vetemedne, hogy részt vesz rajta, akkor azt tudom javasolni, hogy szép lassan fogyassza az italt. :D