December 26-án csodás névnapi kirándulás elé néztünk, hiszen ellátogattunk Pompeii-be. A circumvesuviana-val mentünk a megszokott módon, és amikor megérkeztünk már kerestük is a buszt, ami felvisz minket a Vezúvra.
A kohézió hiányát az magyarázza, hogy tényleg a Vezúv volt az eredeti terv, majd utána Pompeii, de némi mérlegelés után átvariáltuk a programot. Pompeii egyébként is megér egy napot, számomra legalábbis mindenképpen. Most voltam ott harmadjára, mégis minden alkalommal, mintha először látnám, egyszerűen elvarázsol a hely. Apám következik a sorban, ha az érdeklődés szintjét nézzük, ő építészi minőségében annak rendje és módja szerint végig tanulmányozta az épületek szerkezetét, alapanyagát, szóval nagyon jól elvolt. A többiek pedig, hát jöttek.
Egyébként ez így túlzás, hiszen ők is jól érezték magukat, de nagyon elfáradtak. A nagy színház napsütötte lelátóin Dorina el is aludt, én pedig a közvetlen környéket többször körbejártam ez idő alatt.
A túra tengeri kapunál vette kezdetét, ahonnan a közeli bazilika romjaihoz mentünk. Megemlítendő, hogy az ókori bazilika korántsem egy templom volt, mint a maiak, hanem az igazságszolgáltatáshoz volt köthető. Az más, hogy ezen épületek impozáns felépítését lemásolva alkották meg a keresztény értelemben vett bazilikákat.
Főleg itt, és a fórumon, ami a következő úti cél volt, jelenleg rengeteg szobor van kiállítva. Ezek NEM ókori szobrok, hanem kortárs alkotások, és szerintem a világon semmi értelme nincs, hogy ide pakolták őket, de még mindig jobbak, mint a római forumon lévő szivárványszínekben pompázó fém „looser” felirat, vagy a fém ruhafogasra aggatott, összenyomott üdítős dobozok, mint műtárgyak. Ezeket legszívesebben betüzelném.
Utunk az amfiteátrumhoz vezetett, révén az az egyik legtávolabbi látványosság, útközben pedig több helyen megálltunk, és a főbb épületekben szét is néztünk. Amit idáig megtanultam a helyről azt elő is adtam, hiszen önmagában nincs túl sok információs tábla/felirat, ami a látogatók számára ki lenne helyezve, viszont van audio guide, annak, aki szeretné, vagy idegenvezető nyilván.
Visszafele tértünk be a már említett színházba, majd onnan a Lupanare felé, ami az egyik olyan ház a városban, amelyről bizonyítható, hogy bordélyként működött. Hogy mi a bizonyíték? Aki bemegy, meglátja :D
Anyám először azt hitte viccelek, amikor közöltem vele, hogy bemegyünk, de megnyugtattam, hogy már egy ideje nem üzemel. Mentségére szóljon, hogy vendégeink között apám volt az, aki ténylegesen tisztában volt a hely mibenlétével és jelentőségével.
A fórumhoz közeli fürdő után pedig a Villa dei Misteri felé indultunk, ami a városfalakon kívül elhelyezkedő hatalmas komplexum. Főleg gyönyörű és jó állapotban megmaradt freskóiról híres, de a levendulával benőtt domboldal se semmi.
Eljutni Pompeii-be/anyagiak:
Circumvesuviana Sorrento felé, majd leszállni a Pompei Villa dei Misteri megállónál. Innen elég követni a tömeget, mert a vonat gyakorlatilag kiürül. A megálló épülete mellett ha elhaladunk balról lesz majd a pénztár. A fő kijárat a Porta Marina melletti látogatóközpontnál van, de ha a Villa dei Misteri az utolsó látnivalónk, ott is elhagyhatjuk a helyszínt. Rövid séta után érünk vissza a megállóhoz.
Vagy a Circumvesuviana Nápoly-Poggiomarino vonal, Pompei Santuario megálló. Ezt még nem használtuk, de így az amfiteátrumhoz tudunk eljutni.
Az árakat tekintve EUs állampolgároknak 18 év alatt ingyenes, valamint, ha építész hallgatók vagyunk akkor is, hogy ez külföldi diákra is igaz e azt nem tudom.
A teljes árú jegy 11-15 €, a 18-25 éveseknek féláron. Az olasz kiírásban 25 év, az angolban már csak 24, de ez gondolom elírás.
A sok turista miatt érdemes a korai órákat választani, és számoljunk azzal, hogy a nyitvatartási idő változik a téli időszakban.
A város elég nagy, mindenképpen javasolt, hogy vigyünk szendicseket, vizet, esernyőt adott esetben, és szánjuk rá az időt. Elérhető büfé is, de rettenetes árak vannak.
